Szövetkezeti Kutató Intézet

 

Intézet

 

Az Intézet célja és egyben feladata a megalakulását követő évtizedekben (az eredetileg meghatározottakkal összhangban) fokozatosan bővült. A részletes célok:

a) szövetkezeti Szakkönyvtár és dokumentációs szolgálat fenntartása;

b) a "Szövetkezés" c. tudományos és tájékoztató folyóirat szerkesztése és kiadása;

c) kutatás, kutatás-menedzselés, ezen belül a szövetkezeti témájú hazai kutatások figyelemmel kísérése, nyilvántartása, kapcsolattartás a kutató-helyekkel, a szövetkezeti tárgyú kutatások előmozdítása más kutatóhelyeken, közvetlen témajavaslatok útján, teljes körű kutatás-menedzselés, pályázattal elnyert kutatási projektumokhoz, intézményi keretek biztosítása egyéni kutatók szövetkezeti tárgyú kutatásaihoz, alap- és másodlagos szövetkezeti kutatási igények felmérése, szervezése;

d) a magyar szövetkezeti tudományos élet nemzetközi képviselete (a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége Kutatói-, illetve a Könyvtárosok és Dokumentátorok-, valamint az Oktatói Munkacsoportjában való részvétel, külföldi publikációs tevékenység, kapcsolattartás külföldi szövetkezeti kutatóhelyekkel és oktatási intézményekkel, nemzetközi szövetkezeti tudományos rendezvényeken való részvétel),

e) bekapcsolódás a hazai szövetkezeti oktatásba;

f) hazai és nemzetközi szövetkezeti tudományos tanácskozások kezdeményezése, lebonyolítása;

g) a magyar szövetkezeti történet gondozása.

• A három évtizedet meghaladó időben (1968- 1989) a kutató munka, az ezek részleteit tartalmazó tudományos közlemények kiadása, a publikálás, a könyvkiadás, a folyóirat-szerkesztés folyamatosan valósult meg az Intézetben. Az eredményeket évkönyvekben foglalták össze. Az Intézet a magyar szövetkezeti mozgalom elméleti központja lett. Első igazgatója: Dr. Gyenes Antal (1920-1996), az 1956-os Nagy Imre kormány minisztere. Az Intézmény megalakulásától kezdve úttörő szerepet vállalt (szűkebben a szövetkezés, tágabban a társadalom) megreformálása terén. Oltalmat nyújtott a másként gondolkodóknak, foglalkoztatta, szerephez juttatta őket, műveiket kiadta (többek között e körbe tartozott Donáth Ferenc, az 1945-ös kormány földosztó államtitkára, a Nagy Imre per másodrendű vádlottja, Dr. Szilágyi László, a Hangya Szövetkezet korábbi vezérigazgató-helyettese,). A szóban forgó évtizedekben az Intézet a szövetkezeti és társadalmi kutatásban hazai és nemzetközi hírnévre tett szert. Kutatói állománya, kutatási teljesítménye (a "csak" kutatással foglalkozó intézmények körében) Európában az elsők közé tartozott.

• A rendszerváltozást követően az Intézet lehetőségei lecsökkentek, "kisugárzását" a köréje csoportosultak (személyek, szervezetek) azonban felerősítették. Létezését az Alapítók elkötelezettsége szavatolta, szolgáltatását (közhasznú tevékenységét) a kialakult mostoha szövetkezeti állapotok célszerűsítették. A sajátos működés oka mindmáig az volt és maradt, hogy az Intézet anyagi forrásai igen szűkösek, jórészt csak a fenntartást, a könyvtári szolgáltatást, a "Szövetkezés" c. tudományos tájékoztató folyóirat kiadását, s minimális eszközfejlesztést tesznek lehetővé. Az Intézet főállású kutatóval nem rendelkezik. Ezzel együtt a maga lehetőségei és szabott keretei között igyekszik tudományos hátteret biztosítani annak, hogy a szövetkezeti erőforrások hasznosítása érdekében összehangolt cselekvés bontakozzon ki

Az Intézet jelenlegi vezetői: • Dr Fekete József igazgató,
  kereshető a főmenüben közölt ELÉRHETŐSÉG menüponton
• Szegő Klára gazdasági vezető,
  kereshető a főmenüben közölt ELÉRHETŐSÉG menüponton,
  szükség esetén még: szego.klara@freemail.hu


« Vissza a főoldalra