Szövetkezeti Kutató Intézet

 

Közlemények

 

A 2009. évi 87. Nemzetközi Szövetkezeti Napon elmondott ünnepi beszéd

Ma már hazánkban csak a legidősebb nemzedék rendelkezik személyes élményekkel a század elején robbanásszerűen terjedő magyar szövetkezeti mozgalomról. Az EU csatlakozás napirenden lévő tennivalói között, a hazai szövetkezés hagyományai ajánlanak mélyrétegű történelmi táptalajt. Immár 111 éve ugyanis, hogy gróf Károlyi Sándor létrehozta az Országos Hitelszövetkezeti Központot, és útjára indította a HANGYA Értékesítő, Beszerző és Fogyasztási valamint a Hitelszövetkezeti mozgalmat, amellyel a vidéki lakosság zömét kitevő agrárnépesség megsegítését kezdeményezte, az áru- és hiteluzsora falu és erkölcsromboló tevékenységének oldása, korlátozása céljából.

Az első HANGYA szövetkezet 1898. április 12-én jött létre az agrárbeszerzés megszervezésének jegyében, egy felvidéki kis faluban Brogyánban, Oldenburg Natália hercegnő birtokán és támogatásával, Balogh Elemér személyes közreműködésével. A megalakulást, a fiatal korát nyugati emigrációba töltő nagyszerű gazdaságpolitikus és mecénás, gróf Károlyi Sándor befektetési áldozatvállalása tette lehetővé. Személyisége és tettei révén ő lett gróf Széchenyi István életművének egyenes folytatója. Nevéhez fűződik a gazdakörök, a Magyar Gazdaszövetség és a hitelszövetkezetek létrehozása is.

A magyar szövetkezeti rendszer korszerűsítésének és újjászervezésének mai feladataihoz hasznos és eligazító ismeretekhez juthatunk Balogh Elemér történeti visszaemlékezéseinek tanulmányozásával. Tőle származó gondolatok és tényközlések idézésével szeretnénk alátámasztani az ősi közmondás igazságát, miszerint: "A történelem az élet tanító mestere."

Gróf Széchenyi István eszméi nyomán

A két arisztokrata sorsának és cselekedeteinek összhangjáról így ír Balogh Elemér: "Károlyi életfolyása csodálatosan hasonlít Széchenyiéhez. Mint Széchenyi, ifjú korában ő is hosszabb külföldi tanulmányúton szerezte azokat az értékes tapasztalatokat és tanulságokat, amelyekkel visszatérve, hazája gazdasági életének reorganizálásában vezető szerepet vállalt. A fegyverletétel után bujdosnia kellett hazájából, számkivetett lett, mint jobbjaink számosan és csak messziről, a franciák földjéről figyelhette, mikor hajnalodik. Száműzetésének idejét a társadalmi reformok tanulmányozására fordította.. Itt tanulta meg a szövetkezeti ideák ismeretét. Az amnesztia után visszaérkezvén, épp oly szomorú viszonyokat, épp oly tespedést látott itt, mint annak idején Széchenyi és ez cselekvésre ösztönözte.

A fejlett világ gazdatársadalmának vezetői az első nemzetközi kongresszust 1885-ben Magyarország fővárosában tartották. Elnöke Károlyi Sándor gróf lett, aki itt bontotta ki a szövetkezeti eszme lobogóját.

A szövetkezeti együttműködés gondolata – éppen úgy, mint Nyugat-Európában - nálunk is a gazdasági viszonyok kárvallottjainak körében talált valódi táptalajra. A gyorsan romló vidéki közállapotok ösztönözték a mezőgazdasági termelőket szolgáló pénzügyi és kereskedelmi intézmények megteremtését. "Mikor Károlyi Sándor gróf a hitelszövetkezeteket szervező mozgalomnak élére állott (írja Balogh Elemér) a falusi közállapotok valóban szomorú képet mutattak. A középbirtokos-osztály már csak roncsaiban élt. Legnagyobbrészt elhagyta kúriáit, hogy az új földesuraknak adjon helyet. Akik megmaradtak helyükön, fásultan küzdöttek az ősi birtok töredékével és a sok adóssággal. A falu elvesztette természetes vezetőrétegét. A falvak értelmisége, a tanítók és a lelkészek kara tájékozatlan volt, s nem ismerte fel akkor még azt a hivatást, amely a népjóléti munka terén várt rá. A jegyzők a központi hatalom szemöldök mozgását figyelték, amely egyáltalán nem kedvezett a sokak által lekicsinyelt, sokaknál idegenkedéssel találkozó anti-liberális fészkelődésnek.

A népmentő munka azonban olyan akadályokra talált a sajtó és a politikai közigazgatás magatartásában, amelyek Károlyi Sándor grófot arra ösztönözték, hogy a szövetkezeti eszméért a parlamentben is felvegye a harcot. Noha 1881-ben szabadelvű-párti programmal lépett fel, 1884. év elején már kivált a kormány pártból, mert hiába várta a liberális kormánytól az ország közigazgatási és társadalmi bajainak orvoslását. Kilépését megokoló beszéde valóságos program volt, melyben először bontakozott ki az agrárpolitika tervszerű és rendszeres átgondolása. 1888. január hó 31-én a Nemzeti Párt padsoraiból tartott beszédével vezette be a magyar országgyűlés első szövetkezeti vitáját: »Részemről meg egyebet a szövetkezetek elterjesztése érdekében nem kérnék a kormánytól, - mint erkölcsi támogatást. A szövetkezetek - mint gazdasági nehézségekkel küzdő kisemberek népjóléti intézményei - erkölcsi támogatást joggal várhatnak az államtól.

Az írott és szóbeli tájékoztatás hatékonyságát növelni és a felvilágosító munkát "levinni" a közvetlenül érdekeltek közé központi szervezettség nélkül nem lehet. A szegénységben és kulturális elhagyatottságban élő falusi néprétegektől korszerű önszerveződést várni illúziónak bizonyul.«

A termelői agrártörekvések előrenyomulását, érdekérvényesítési igényét némelyek rossz szemmel nézték, a többség azonban a nemzeti jövőt formáló agárprogramot üdvözölte benne. Megjelenését követően szinte felpezsdült az a tevékenység, amely a gazdálkodás eredményeinek javítására, társadalmi elismertetésére és a magyar földnek a magyarság kezében való megtartására irányult. A társadalom korszerűsítése és kedvező irányba terelése a haladó erők összefogását igényli. Így ír erről: »Fényes korszak után mostoha évek következtek. A vagyon elnyerése iránti versengésben, a korlát nélküli gazdasági szabadság hatása alatt csakhamar kifejlődött az a harcz, melyben az erős a gyönge ellen, az ügyesebb az ügyetlen ellen küzd s amely harczban az ügyesebb a győztes, s az ügyetlennek a rovására gyarapszik, míg emez tönkre megy.

Az ezen küzdelemből fakadt közszellemből az a fölfogás jutott érvényre, hogy gazdasági téren minden meg van engedve, amibe a vizsgálóbírónak beavatkoznia nem kell, s a méltányosság, mely a túlzásoktól visszatart és a helyes úton vezet, mindinkább háttérbe került. Ellenben a mások szorult helyzetének, vagy tudatlanságának kihasználása, az uzsora, a hamisítás fényesen arat az országban, nyomukban pedig minden felé nyomor támad.

Követeljük (mondá tovább) a létminimum adómentességét. E helyett a III. osztályú kereseti adóról szóló törvény szigorítandó. A szövetkezeteket karoljuk fel, s alakítsunk belőlük ezreket, mert ezek útján olcsóbb lesz a hitel és hitelt kap mindaz, aki hitelre érdemes. Korlátozzuk az áru-uzsorát a fogyasztási szövetkezetek útján. Terjesszük a termény, a bor és húsértékesítő szövetkezeteket. Hozzuk létre a szövetkezeti biztosítást, alkalmazzuk a járadékkölcsönt, mely sokszor fogja lehetővé tenni a terhek megkönnyítését. Terjesszük az együtt működés szellemét.«

Károlyi Sándor pontosan tudta, hogy (különösen a szervezeti hálózat kiépítésének időszakában) nélkülözhetetlen szélesebb társadalmi háttér megteremtése. »Ha a jelenkor társadalmi fejleményeire tekintünk, úgy tűnik föl, hogy az új századdal új korszak is indul meg! Az érdekszövetségek korszaka kezdődik. Az individualizmus gyengítő hatásaitól távolodva, az összetartozandóság, az egyértelműség felé kezdünk haladni.

A szövetkezeti és egyesületei tevékenységben, eltekintve az anyagi haszontól, mely miatt megalakultak, valami ennél magabiztosabb is rejlik, mert midőn egyrészt az emberek fölfogása az anyagi kérdések körül tisztul és látkörük szélesedik, akkor a szolidaritás érzete közöttük erős gyökereket ver. Ennek a kettős iránynak egyike az anyagi boldogulás felé mutat, a másik pedig a nemesbült gondolkodást, az önzés fékezését, a közjó, s a haza szeretetét hozza magával...«

Elmondhatjuk, hogy amely eszmék 100-150 évvel ezelőtt meghatározták a szövetkezők együttműködését, azon elvek alapján folyik ma is a fejlett európai uniós országokban a szövetkezeti élet. A szövetkezetek társadalomépítő - demokráciafejlesztő és gazdasági szerepének elismertetéséhez ezért szükséges a megfelelő felvilágosító tevékenység, a társadalom egészével való kommunikáció és a leginkább érdekeltek szövetkezeti ismereteinek tudatos bővítése.

Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a szövetkezeti mozgalom logo-ként használt szimbólumai között gyakori az olyan rovar-, állat- vagy növénykép, amely a csoportos együttműködés emberek számára fontos üzeneteit közvetíti. Így választották jelképül 111 évvel ezelőtt a hangyát, amely a munkamegosztás, takarékosság, a kisegzisztenciák összefogása által elérhető nagy teljesítmények, amelyek a közös erőkifejtés példáit adják, csakúgy, mint a jelenkor magyar takarékszövetkezetek által is címerül használt méhek közösségei.

A rendszerváltást követően a magyar gazdaságban uralomra került magánszféra sajnálatosan kihasználatlanul hagyta a szövetkezeti együttműködésben rejlő lehetőségeket.

Nem lehet történelmileg igazolni a központilag is nemegyszer ösztönzött szövetkezet-ellenes közhangulatot, valamint a kolhoz-típusú szövetkezés és az európai-típusú szövetkezés eszmei összevegyítését. A szövetkezetek átalakulásának a szerves agrárfejlődés objektív törvényeit mellőző erőszakolása sok helyen feleslegesen, sőt károsan terelte a szövetkezésben érdekelt agrárszakembereket és vidéki kisegzisztenciákat, különféle elnevezésű tőkehasznosító társaságok szervezeti keretei közé. Ennek lett következménye a számtalan, valójában tőke nélküli tőkehasznosító mini-társaság létrehozása, nemegyszer az erkölcsileg elfogadhatatlan nagybirtok és más vagyonszerző módszerek alkalmazása útján.

A privatizáció egyedül Magyarországon alkalmazott formája (az egykori földtulajdonosoknak juttatott anyagi jóvátétele mellett) a vidéki népességnek súlyos károkat is okozott. Ennek betetőzése lett az élelmiszeripar privatizációjának során a legjogosultabbak, vagyis az élelmiszergazdasági munkavállalók, mezőgazdasági termelők, mondhatni teljes kizárása az élelmiszeripar privatizálásából.

A jelenleg adott és nagyrészt helyrehozhatatlan károk enyhítésének szinte egyedül maradt járható útja a termelők valamennyi rétegének összefogása magántulajdonon alapuló korszerű szövetkezeti hálózat rendszerében. E nélkül mindenféle vidékfejlesztési gondolat és program irreális, tartalom nélküli marad.

Az egész országot gazdaságilag és társadalmilag is átfogó szövetkezés hiánya ma, az Európai Unió vonzásában üzenet a jövőnek: a hiányzó intézmény kiépítésének szükségességéről, a hazai szövetkezetek korszerűsítésének igényéről, a szövetkezés mozgalmi jellegének visszaállításáról, a szövetkezeti ágazatok együttműködésének fontosságáról valamint a szövetkező embereknek és tisztségviselőiknek az elhagyott, magára hagyott falu újjáépítésében betölthető felelős szerepéről.

Ezen gondolatok jegyében kívánom elhelyezni az ORSZÁGOS SZÖVETKEZETI TANÁCS koszorúját Gróf Károlyi Sándor lábainál.

Forrás: Szeremley Béla, a "Hangya" Együttműködés Központja elnökének a 87. Nemzetközi Szövetkezeti Napon Károlyi Sándorról elmondott megemlékezése. Elhangzott: Budapest 2009 július 03, Vajdahunyad vár.


« Vissza a Közleményekhez