Szövetkezeti Kutató Intézet

 

Közlemények

 

A 88. Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából elhangzott ünnepi beszéd (2010. július 3)

Tisztelt Ünneplők, Kedves Szövetkezetei Barátaim!

Július első szombatjához kapcsolódva világszerte összegyűlnek a szövetkezők és barátaik a Nemzetközi Szövetkezeti Nap méltatására, ünneplésére. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége méltó önérzettel jelzi, hogy a 88. szövetkezeti napi megemlékezésre indító felhívása immár 800 millió szövetkezőhöz szól, a világ felnőtt lakossága közel egynegyedéhez. 15 éve már annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (az SZNSZ kezdeményezését felkarolva) maga is kiemelt jelentőségű világnappá nyilvánította a szövetkezetek napját, s azóta az SZNSZ-el közösen kérik fel megemlékezésre, cselekvésre a szövetkezeteket, ügyük támogatására pedig a világszervezet tagállamainak kormányait.

Igen nagy, egyetemes emberi értéket kell hordoznia annak az ügynek, amelynek a világszervezetek emléknapot szerveznek. A szövetkezetek ügyét méltán sorolják ezek közé. Működési elvei, az általa képviselt értékek olyan szolidáris társadalom kialakulását tűzik ki célul, amely - személyes és anyagi közreműködésüket is kérve – tudatosan törődik tagjai jóléte esélyének a megteremtésével, környezetük gazdasági, kulturális és civilizációs fejlesztésével.

Nem véletlen, hogy a szövetkezetek világnapját az I. világháború világégése után, 1922-ben hirdették meg. Békére, együttműködésre volt szüksége a világnak, s ehhez a szövetkezetek útján is keresték az együttműködés, a kézfogás lehetőségét. Nyugtalan a világ, s ma a szövetkezés útján kialakuló együttműködésben is keresi a megbékélés egyik eszközét. Ráfér a békesség megteremtése azonban hazánkra is. Sok tekintetben perlekedő, szakadásra hajló, bizalmatlan, a szolidaritást nem eléggé becsülő társadalmunk, gazdaságunk van: nekünk is szól hát a szövetkezeti napi üzenet. Szövetkezeteink – a már meglevők, s az újonnan alakulók egyaránt – sokat segíthetnek a társadalmi béke megteremtésében, a nők egyenlő társadalmi és munkafeltételeket biztosító szövetkezetei összefogásában. Mert a szövetkezetek nem a pártok eszközei. A különböző pártbeli nézeteket valló tagok szövetkezetükben szolidárisan összefogva együttmunkálkodhatnak a közös hasznukra, s a haza javára.

Aligha véletlen az is, hogy a szövetkezeti nap éppen az év közepére esik: az első félév tapasztalatai, mérlege, az országgyűlési választás eredménye arra serkentenek bennünket, hogy erőinket immár a második félév tennivalóira összpontosítsuk. Így hazánkban ennek a fordulónapnak különösen nagy az aktualitása. Bízunk benne, hogy politikai csatározások, zsákmányszerzési törekvések helyett végre stabil szabályozás, kedvezőbb működési, gazdálkodási környezet szolgálja szövetkezeteinket. Tudjuk, meg kell dolgozzunk azért, hogy a következő időszakban is ezt a célt elérhessük. Ha ugyanis kudarcot vallanánk, akkor a szövetkezetek tovább gyengülnek, vagy gazdasági átalakulásukkal kellene számolnunk.

A további gyengülésünk már súlyos kudarc volna, de ne pártoljuk a gazdasági átalakulás gondolatát se. Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Tudjuk, a rendszerváltozást követően egyes politikai pártok a megelőző rendszer időszakában már működő szövetkezetek felbomlasztására törekedtek annak ellenére, hogy a hazai tapasztalatok is, az Európai Unió summás megállapítása is e szövetkezeteket a tervutasításos rendszer legszabadabb vállalkozásainak minősítette. Az EU reményt fűzött a rendszerváltozást követően működésükhöz, s óvott zaklatásuktól. A nagy nyomás alá került szövetkezetek közül azonban sok – közel kétezer – gazdasági társasággá alakult át nem jókedvéből, hanem azért, hogy a politikai vesszőfutástól menekedjék.

Új szervezetükben jelentős részük nagyon sok – a szövetkezetekre jellemző – szolidáris vonást őrzött meg. Legtöbbjük tagja maradt – a szövetkezetekkel közösen fenntartott – korábbi szövetségének is. Ezeket a szervezeteket joggal tekinthetjük olyan sajátos, szolidáris vonásokat hordozó vállalkozói formának, amelyek a szövetkezetekkel szoros együttműködésben, jelentős integrációs feladatokat oldhatnak meg. Érdemes ennek megvalósítására tudatosan törekednünk, a szolidáris együttműködés tapasztalatait pedig a kutatómunka programjába iktatni.

Az idei szövetkezeti nap rendkívüli aktualitása méltán kapcsolódik azokhoz a célkitűzésekhez is, amelyeket az elmúlt napokban megismert, s számos részletében már az Országgyűlés fórumán is tárgyalt Kormányprogram foglal magában. Kettős feladat vár most megoldásra: az államháztartás rendbetétele, valamint a "Nemzeti együttműködés" jelszavával meghirdetett program kibontakoztatása. A szövetkezetek mindkét feladat végrehajtásában messzemenően érdekeltek.

Az OSZT úgy ítéli, hogy az államháztartás rendbetétele olyan közügy, amelyben – erőnkhöz mérten – részt kell vennünk. Fontosnak tartja, hogy ennek során ne sérüljön sem az igazságosság, sem a szolidaritás elve. A közel kétmillió szövetkezeti tag azonban a társadalom különböző rétegeiből képződött. Az államháztartás rendbetételére előirányzott új állami bevételi források megnyitása, valamint az állami szolgáltatások szűkítésének tervbe vett intézkedései nyilvánvalóan különböző mértékben érintik a különböző szövetkezeti ágazatokat, valamint tagjaik személyes érdekeit. Az OSZT keretében együttműködő szövetségek, szövetkezeteik sajátos érdekeit képviselve ezért külön is igénylik észrevételeik, javaslataik meghallgatását, s érdekvédő jogaik alapján továbbra is részt kívánnak venni a kialakuló, megújulást hozó törvények érdekeiknek megfelelő formálásában.

A Kormányprogram a nemzeti egység és a társadalom egészét érintő feladatok egész sorát tűzi ki célul. A szövetkezetek, a már működők, s az ezután formálódók egyaránt részt kívánnak venni ebből az ország építő munkából. A történelem arra tanít, hogy a szövetkezetek felajánlása nem üres ígérgetés. A több, mint 100 évvel ezelőtt elhunyt gróf Károlyi Sándor által lelkesített mozgalomnak a XIX. Század fordulóján kiemelkedő része volt a magyar hitelhálózat, fogyasztói kereskedelem európai színvonalra emelésében. Az I. világháborút követő konszolidáció is aligha lehetett volna eredményes a gazdaság különböző ágaiban működő szövetkezetek nélkül. A II. világháborút követően pedig a mezőgazdaságban, számos iparágban, a kereskedelemben, de akár az otthonteremtésben is aligha érhettünk volna el nélkülük nem egyszer nemzetközileg is elismert szintű fejlődést. Ezt hirdetik azonban a dán, finn, svéd vagy akár napjainkban a nyugat-európai szövetkezetek nagyhatású munkájáról is, Ezért ajánlja olyan elhatározó erővel az ENSZ és az EU is a működésük támogatását.

A Kormányprogram megvalósításában való szövetkezeti részvétel azonban számos feltétel megteremtését igényli. Kérjük, hogy a Kormány adja meg a lehetőséget a közreműködésre azzal is, hogy a szövetkezeti érdekképviseleti szerveket már a stratégiai tervező, a pályázatokat kiíró, az érdekeket egyeztető intézmények munkájában való részvételre is bevonja. Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a szövetkezetek számára meghatározó jelentőségű az együttműködés alapelvének az érvényesülése. Az elszigetelt, magányos szövetkezet gyenge. Gazdasági összefogásukat azonban nagyon sok akadály nehezítette. A fejlesztési programokban való eredményes részvételük ezért beszerző, termelést segítő, feldolgozó-, tároló-, szolgáltató integrációk létrehozásának elősegítését, valamint ehhez igazodó finanszírozási feltételek, intézmények megoldását igényli. Nemzeti üggyé válik az ország energiahatékonyságának javítása, az otthonteremtés felkarolása, a hazai termékek, szolgáltatások igénybevétele, a mezőgazdaság, a kereskedelem hazai erőforrásainak felfedezése. Egy erős gazdaság, a szociális biztonság lehet az alapja a köznyugalomnak, a rendnek és annak a kibontakozó igénynek is, amely a foglalkoztatásban, munkahelyteremtésben sokak számára élhetőbb jövőt kínál. Ebből fakad az a felismerés is, hogy a kormányprogram megvalósításában számolni kell a szövetkezetekkel:

• a fogyasztási szövetkezetek méltó partnerei a meghonosodott multinacionális kereskedelmi láncoknak, hazai szerepük erősödéséhez a magyar termékek térhódítása nagy segítséget adhatnak;

• a takarékszövetkezetek bebizonyították, hogy egy válság ideje alatt a tiszta magyar tulajdonú pénzintézet biztos talajon áll, potenciálisan versenyezhet a jelentős banki piaci térfélen;

• a lakásszövetkezetek energia-hatékony épületkorszerűsítési feladataikat sikeresen oldották meg, de ez a jövőben még további erőfeszítéseket igényel, melyhez megújult kormányzati program feltétlenül szükséges;

• az agrárágazatban érdekelt szövetkezetek a hazai élelmiszer, zöldség és gyümölcstermelés, értékesítés terén integrált láncolat kiépítésével felvehetik az olcsó külföldi termékbeáramlás elleni harcot. Talán itt kell megemlíteni azt is, hogy a szövetkezeti mozgalom egészének is szólhat a Hangya Egyesülés idén átvett elismerése a Magyar Örökség Díja;

• az ipari szövetkezetek megújult formák felkutatásával híven szolgálhatják a kis települések, falvak, városok hétköznapi szolgáltatásai iránti kereslet kielégítését;

• a diákszövetkezetek további megerősödését szolgálja az a jogszabály módosítás is, ami egyértelművé, kedvezővé tette a fiatalok foglalkoztatásának folyamatát.

Úgy véljük, hogy a közigazgatási reform keretében a szövetkezeti integrációk területi kialakításának okos rendje is figyelemre méltó segítséget adhat. A szövetkezetek a kistelepülések társulásai gazdasági, hitelezési, pénzügyi szolgáltatási igényeinek kielégítése mellett a jelentős szociális, kulturális feladatok ellátásának támogatói is lehetnek. Növekvő szerepet tölthetnek be e téren a szociális szövetkezetek, köztük a munkaszövetkezetek, amelyek számára a hatályos szövetkezeti törvény is utat nyitott.

A szövetkezeti közreműködés jelentősége, gazdag formái aláhúzzák azt a szövetkezeti igényt, hogy az összefogás elveinek, s gyakorlati megvalósulásuk módszereinek ismerete, mint az állampolgári alapismeretek fontos része, a közoktatási rendszerünkben alapszinttől-felsőfokig érvényesüljön.

A szövetkezetek növekvő szerepe szövetségeik erősödését, s az ezek összefogásával működő OSZT tettrekészségének növekedését is igényli. A szociális szövetkezetek, a faluszövetkezetek kibontakoztatásában az OSZT olyan szervező irodák létrehozását kezdeményezi, amelyek a hozzájuk kapcsolódó szövetkezetek megerősödése után önálló szövetséggé alakulhatnak át, s csatlakozásukkal az OSZT-t is erősíthetik. Ez a folyamat is elősegítheti, hogy az OSZT a magyar szövetkezeti mozgalom erős érdekvédelmi szerveként elvárt szerepét gazdasági, társadalmi életünkben egyaránt betöltse.

Elvárható, hogy évtizednyi meddő, számos virágzó szövetkezetet is elpusztító esztendő után az elkövetkező években a szövetkezetek társadalmi szükségleteknek megfelelő kibontakoztatásához kedvező intézkedések szülessenek. Különösen fontos szerepet játszhat ebben, hogy a szövetkezetek, az állami, valamint a társadalmi szervek, szaktekintélyek partneri koordinációját segítő Szövetkezetpolitkai Kollégium. Munkájának szerény múltja, kétségtelen eredménye a hatályos szövetkezeti törvény, a jogszabályi káosz rendezése. Az itt végzett munka azonban korántsem tekinthető befejezettnek, kiváltképp nem elfogadhatónak. Úgy véljük, hogy a Kollégium munkáját, állásfoglalásainak előkészítését tervszerűbbé téve, a szövetkezeti mozgalom kibontakoztatásának kiemelkedően fontos, akár történelmi jelentőségű intézményévé válhat.

Az OSZT kész arra, hogy szervezetének erősítésével eleget tegyen a ráváró feladatok ellátásának. Arra is készülünk, hogy érdemi munkával, együttműködő partnerként képviseljük a szövetkezés ügyét bármely társadalmi, gazdasági fórumon és eredeti értelmébe, tisztaságába visszaállíthassuk a "szövetkezeti" szó – valljuk be, bizony megkopott – jelentését.

A Nemzetközi Szövetkezeti Nap hazai központi ünnepségének köszöntője tükrében idézném miniszterelnökünk kormányprogramjának nyitó gondolatait: "A győztesnek nem igaza van, hanem feladata. A győztestől nem azt várjuk, hogy bizonygassa az igazát, hanem azt, hogy tegye a dolgát, teljesítse a feladatát ." Így legyen, de emlékeztessük őt a szövetkezeti alapelvekre is: "A szövetkezetek az önsegély, az egyéni felelősség, a demokrácia, az egyenlőség, az igazságosság és a szolidaritás értékein alapulnak. Alapítóink hagyományát követve, a szövetkezeti tagjaink hisznek a becsületesség, a nyíltság és a társadalmi felelősség etikai értékeiben és a másokért való törődésben."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Forrás: Országos Szöveti Tanács, kézirat, az ünnepi beszéde elmondta: Farkas Tamás. az OSZT elnöke, Budapest 2010

Budapest, 20010. július 3

Farkas Tamás sk.
az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke


« Vissza a Közleményekhez